Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vitaminok: Az egészség alapkövei

2009.12.03
A szervezet nem tudja maga előállítani a vitaminokat, ezért azok nem hiányozhatnak az étrendből. Minden vitaminnak több fontos szerepe is van, s hiányuk súlyos betegséget okozhat.
 
A vitaminokat, melyek felfedezése a 20. Századi táplálkozástudományi kutatások egyik legnagyobb eredménye volt, az utóbbi évtizedekben a táplálékkiegészítéstől a kozmetikai szerek készítéséig igen sokféle célra
        felhasználják.
        Annak ellenére, hogy a vitaminok hatását már több mint 200 éve ismerik – a ciromot például régóta használták hajóutakon a skorbut megelőzésére -, az első vitamint a Jáva szigetén dolgozó Christiaan Eikman holland tisztiorvos csak 1896-ban azonosította. Felfedezése forradalmasította a táplálkozástudományt, amely eddig az egészséges táplálkozásban egyedül a fehérjéknek tulajdonított kiemelkedő szerepet.
A vitaminok felfedezésével nyilvánvalóvá vált, hogy ezeket a tápanyagokat a szervezet – a zsírokkal, szénhidrátokkal és fehérjékkel ellentétben – nem bontja le energianyerés vagy saját építőanyagainak előállítása céljából, és felépíteni sem képes őket. Az is kiderült, hogy a vitaminokból csak igen kevésre van szükség, s hogy mindegyiknek speciális feladatai vannak.
Az egészségügyi szervek világszervezete irányelveket dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy a különböző tápanyagokból naponta mennyire van szükségük az egészséges gyerekeknek és felnőtteknek. Ezeknek az ún. RNI- (tápanyag-szükségleti) értékeknek az adott ország lakosságának túlnyomó többsége számára nagy ráhagyással megfelelőknek kell lenniük.
Az egyéni szükséglet természetesen kisebb-nagyobb eltéréseket mutat. Egyes tápanyagokból a férfiak, másokból a nők igényelnek többet; a terhes és szoptató anyák szükségletei eltérnek a többi nőétől; a csecsemőknek, kisgyermekeknek és serdülőknek is speciális táplálkozási igényei vannak; az időseknek, illetve betegeknek is szokatlanul nagy mennyiségre lehet szükségük egyes tápanyagokból.
A táplálkozási szakemberek két fő vitamincsoportot különböztetnek meg: a vízben és a zsírban oldódókat. Zsírban oldódik az A-, D-, E-, és K-vitamin – ezek lerakódnak a zsírszövetben, és sokáig a szervezetben maradnak, túladagolásukkor tehát káros hatásaik sokáig jelentkeznek. A nyolc B-vitamin és a C-vitamin vízben oldódó; mivel a szervezet ezeket – a B12- vitamin kivételével – nem képes elraktározni, napi pótlásukra van szükség.
 
A-vitamin (retinol)
Az A-vitaminnak sok fontos funkciója van. Szükség van rá a sejtosztódáshoz és sejtnövekedéshez, részt vesz a légző- és emésztőrendszer, valamint a hugyutak nyálkahártyáinak és a bőr épségének megőrzésében, nélkülözhetetlen a látáshoz, mivel kulcsszerepe van a fény elektromos jelekké történő átalakításában, s fontos az egészséges magzati fejlődéshez is. Hiánya a nyálkahártyák és a bőr kiszáradásával, a fertőzésekre való fokozott hajlammal jár, és romlik a gyenge fényben való látás képessége – ez a farkasvakság. Az A-vitamin tartós hiánya következtében a látás gyengül, és a beteg meg is vakulhat. Noha a fejlett országokban ma már ritka az A-vitamin hiánya, világátlagban még mindig ez a megelőzhető vakság egyik fő oka.
Felnőttek számára naponta mintegy 700 műgramm A-vitamin bevitelét javasolják – ezt a szervezet 5 dkg nyers sárgarépa béta-karotinjából tudja előállítani. A terhes és szoptató anyáknak valamivel többre, a kisgyermekeknek kevesebbre van szükségük.
Mivel az A-vitamin speciális szerepet tölt be a szem ideghártyájában, a retinában, retinolnak is nevezzük. A retinol sok állati eredetű élelmiszerben is jelen van, például a fölözetlen tejből készült tejtermékekben, tojásban és májban. Az A-vitaminhoz növényi táplálékból is hozzá lehet jutni, számos növényben jelen van ugyanis a termések sárga, narancssárga színét adó béta-karotin nevű festékanyag, az A-vitamin előanyaga.
A retinol zsirban olajban jól oldódó, halványsárga, kristályos anyag. Mesterségesen is előállítható, az így készült vitaminnal margarinokat dúsítanak. Az összes élelmiszer közül a májban a legtöbb A-vitamin: 3g, azaz egy diónyi borjúmáj már fedezi egy felnőtt teljes napi szükségletét. Mivel a vitamin zsíroldékony, és csak lassan bomlik le, túlzott bevitele mérgező lehet, a terhesség alatt pedig magzati károsodást is okozhat. Ezért nem tanácsolják sem a terhes, sem a gyermekvállalásra készülő nőknek a máj fogyasztását.
A retinollal ellentétben a karotionidok nem jelentenek veszélyt, mivel ezekből a szervezet saját igényeinek megfelelően állítja elő az A-vitamint. Nagy mennyiségű béta-karotin tartós fogyasztása esetén legfeljebb úgynevezett karotinémia alakulhat ki: a bőr és a nyálkahártyák sárgásra színeződnek, különösen a tenyéren és a talpon. A jelenség teljesen ártalmatlan, és a béta-karotin bevitelének csökkentése után a bőr fokról-fokra visszanyeri rendes színét.
Egységnyi mennyiségű A-vitamint a szervezet hatszor annyi béta-karotinból állít elő. A civilizált országokban az A-vitamin-szükséglet 80%-át a táplálékkal felvett retinol fedezi.
A vegánusok azonban, akik nemcsak halat és húst, hanem tejet és tojást sem esznek, A-vitamin-szükségletünket szinte kizárólag béta-karotinból fedezik. Ez a tápanyag bőséges mennyiségben van jelen a sárgarépában, piros húsú paprikában, mangóban és sárgadinnyében, valamint a zöldlevélzöldségekben, például a spenótban. Általában minél erőteljesebb egy zöldség vagy gyümölcs színe, annál több béta-karotint tartalmaz.
A béta-karotin nemcsak az A-vitamin előanyagaként, hanem ANTIOXIDÁNS- ként is fontos a szervezet számára. A sok béta-karotint tartalmazó étrend összefüggést mutat bizonyos rákbetegségek kisebb előfordulási arányával. Ez a védelem azonban, úgy tűnik, csak az élelmiszerekből származó béta-karotin esetében érvényesül - a    
 
Mit rejt a név?
A vitaminok felfedezése nem egyetlen személy nevéhez fűződik – a velük kapcsolatos mai ismeretek több ország számos tudósának munkáját dicsérik.
A Londonban dolgozó lengyel biokémikus, dr. Casimir Funk 1912-ben alkotta meg a ,, vitamin ” kifejezést azokra a fontos anyagokra, amelyeket ő és előtte mások az élelmiszerekben fedeztek fel. A név alapjául az elképzelés szolgált, hogy e vegyületek nélkülözhetetlenek az élethez (latinul: vita), és hogy hasonlók a nitrogéntartalmú aminokhoz. Ez a vélt kémiai hasonlóság nem bizonyult valóságosnak, a név azonban megragadt a köztudatban.
 
 
C-vitamin (aszkorbinsav)
A C-vitamint a legtöbben talán a nátha – vitatott hatású – ellenszereként ismerik. Az viszont bizonyított tény, hogy nélkülözhetetlen a kollagén képzéshez, amely a bőr, a porcok, a csontozat, a fogak és az íny egészségéhez szükséges, s szerepet játszik a sebek és égések gyógyulásában is. A C-vitamin két idegi ingerületátvivő anyag, a noradrenalin és a szerotonin termeléséhez is elengedhetetlen – az előbbi a véráramlást szabályozza, az utóbbi az alvást segíti elő.
A C-vitamin hiánya kimerültséget, étvágytalanságot okoz, és növeli a fertőzésekkel szembeni fogékonyságot. Súlyosabb esetekben skorbutot idéz elő: ez a betegség évszázadokon át a hajósok réme volt, mivel hosszú útjaik során nem jutottak friss gyümölcshöz, zöldséghez. A skorbutban szenvedők fogai ínysorvadás miatt kihullanak, sebeik rosszul gyógyulnak, csontjaik meggyengülnek, és gondolkodásuk is zavarttá válhat. A C-vitamint még nem ismerték, amikor a Brit Haditengerészetnél már rájöttek arra, hogy megakadályozhatják a skorbutot, ha a tengerészeknek citromot adnak szopogatni.
Az állatok többségével ellentétben az ember szervezete nem képes a glükózból aszkorbinsavat előállítani, ezért azt a táplálékból kell felvennie. A C-vitamin egyik legkevésbé stabil vitamin – oxidáció, hő és fény hatására könnyen elbomlik. Legjobb forrásai ezért a friss, nyers gyümölcsök és zöldségek. Különösen sok C-vitamint tartalmaz egyes paprikafajták, a kivi, citrusfélék, fekete ribiszke, eper, guajáva.
A felnőtteknek naponta 60-65 mg C-vitaminra van szükségük – ez a mennyiség már egyetlen narancsban, nagyobb őszibarackban vagy kiviben is benne van. A dohányosoknak legalább napi 100 mg C-vitaminhoz kell jutniuk. Egy nagyobb méretű burgonyában megtalálható egy nem dohányzó felnőtt napi C-vitamin szükségletének negyede. Jóllehet a burgonya viszonylag keveset tartalmaz ebből a vitaminból, jelentős szerepe lehet a C-vitaminnal való ellátásban ott, ahol az alapvető élelmiszerek, közé tartozik.
A C-vitamin a vegetáriánusok, illetve a kevés húst fogyasztóknak szervezetében elősegíti a vas felszívódását – ők ugyanis elsősorban növényi eredetű vashoz jutnak, amely könnyebben szívódik fel akkor, ha vele együtt     C-vitamin tartalmú élelmiszereket vagy gyümölcsleveket is fogyasztanak.
Összefüggést találtak egyes rákos megbetegedések, illetve a koszorú-érbetegségek kisebb előfordulási aránya és a zöldségekben, gyümölcsökben gazdag étrend között, de azt még nem tudni, hogy ebben mekkora szerepe van a C-vitaminnak.
Nem sikerült igazolni, hogy napi 1000 mg vagy annál is több C-vitamin elfogyasztása védelmet nyújtana a nátha ellen vagy gyógyítaná azt. A vitamin készítmények szedése enyhíthet a tüneteket és siettetheti a gyógyulást, de nem képes megakadályozni a betegség kialakulását. Rendkívül sok C-vitamin tartós fogyasztása elősegítheti a veseképződést, továbbá fejfájást, alvászavarokat és gyomorpanaszokat okozhat.
 
B-vitaminok
Noha a táplálkozásban betöltött szerepük hasonlósága miatt eredetileg úgy vélték, hogy egyetlen B-vitamin létezik, azóta kiderült: a B-vitamin-komplex nyolc különböző vegyületből áll. A B12 –vitamin és a folsav kivételével a táplálékból történő energia-felszabadítás folyamatában vesznek részt. A B12 –vitamin kivételével vízben jól oldódnak, ezért a szervezet nem képes raktározni e vegyületeket, feleslegük a vizelettel általában rövid idő alatt kiürül.
 
 
 
Tiamin (B1 –vitamin)
A tiaminnak a szénhidrátok, zsírok és alkoholok lebontása és átalakításában van igen fontos szerepe. Ezen kívül segít megakadályozni azoknak a mérgező anyagcsereterméknek a felhalmozódását, amelyek máskülönben károsíthatnák a szívet és az idegrendszert.
Jó forrása e vitaminnak a burgonya, sertéshús, máj, vese, dió, különféle magvak, bab, barna rizs. Sok gabonapehely-készítményt dúsítanak vele, és egyes országokban a fehér kenyér sütéséhez használt liszthez is adnak tiamint. A felnőttek napi szükséglete 1 mg alatt van, amit az átlagos étrend bőven tartalmaz. A vitamin fő forrásai a burgonya és különféle húsok. Külön figyelmet igényel az idősebbek tiamin felszívódása romlik.
Mivel a tiamin vízoldékony, főzéskor zöldségben lévő B1 –vitaminnak nagyjából a fele elvész. Szerencsére a burgonya a tiaminnak csak kisebb hányadát veszíti el főzéskor, mint a többi zöldség – héjában főzve a tiamin 90%-át, hámozás után főzve a 75%-át őrzi meg.
Négy átlagos adag barna rizs is fedezi a felnőttek napi tiaminszükségletét. A fényezett fehér rizsben viszont szinte egyáltalán nincs tiamin, és azokban az országokban, ahol a fehér rizs a fő táplálék, éppen ezért oly gyakori a B1 –vitamin okozta hiánybetegség, a beri-beri. A fejlett ipari országokban ma már jóformán ismeretlen a tiaminhiány; legfeljebb olyan alkoholistáknál fordul elő, akik az alkoholon kívül mást nem is nagyon fogyasztanak. A B1 –vitamin hiányának tünetei: étvágytalanság, zavarodottság, a végtagok duzzadása, zsibbadtság, izomgyengeség.
Ugyanilyen hiánytüneteket okozhatnak a tiaminázoknak nevezett enzimek is. E vegyületek egyes nyers élelmiszerekben (pl.: fekete áfonyában, vörös káposztában, bételdióban és bizonyos halakban) fordulnak elő, és csökkenti a tiamin hatását. Az enzimek a főzés során hatástalanná válnak, de azoknak, akik a felsorolt ételekből rendszeresen fogyasztanak nagyobb mennyiséget nyersen, az átlagosnál nagyobb tiaminbevitelre lehet szükségük.
 
Riboflavin (B2 –vitamin)
A riboflavin nélkülözhetetlen a táplálékból történő energia-felszabadításhoz, valamint a B6 –vitamin és a niacin működéséhez. Mivel a szervezet csak korlátozott mennyiségű riboflavint képes tárolni, a megfelelő napi bevitelről gondoskodni kell. A ribflavin-szükséglet attól is függ, milyen ütemű az energia felhasználás. Egy felnőtt férfinak naponta mintegy 1,3 mg B2 –vitaminra van szüksége; ennél többet igényelnek a terhes és szoptató anyák s a gyermekek és serdülők az intenzív növekedés időszakában.
A tej nagyszerű riboflavinforrás – a felnőttek napi szükséglete már 0,75 dl tej elfogyasztásával kielégíthető. Ha azonban a tejet napfény éri, a vitamin gyorsan lebomlik – egy bögre tej riboflavin tartalmának ¾-étis elveszíthet, ha 3,5 órát a napon áll.
A riboflavin tejtermékekben, tojásban, húsban, szárnyasokban, élesztőkivonatokban és vitaminnal dúsított gabonapelyhekben is jelen van. Még sörben is van riboflavin, bár nagyon kevés.
A riboflavin hiány tünetei – az ajkak felrepedezése, véreres szem, börgyulladás és vérszegénység – a fejlődő országokban gyakoriak, Európában azonban legfeljebb időseknél és betegeknél fordulnak elő.
 
Niacin
A niacin (nikotinsav) két olyan enzim szintéziséhez kell, amely a sejtek energiatermelő folyamataiban vesz részt. Szükség van rá egyes ingerületátvivő anyagok előállításához, de segíti a bőr és az emésztőrendszer egészségének megőrzését is. Nagyon sok élelmiszerben jelen van; legjobb forrásai: máj, soványhús, szárnyas hüvelyesek, kemény héjú gyümölcsök, vitaminnal dúsított gabonapelyhek. A niacint mesterséges úton is elő lehet állítani.
A szervezet niacinigényének egy részét a tripofán nevű aminósavból fedezi. A niacint nikotinsavnak is hívják. A niacin hiány kimerültséget, levertséget és bőrkiütéseket okozhat. A hasmenéssel, bőrgyulladással és szellemi leépüléssel járó pellagra oka a niacinhiány. A férfiak napi niacin szükséglete17 mg, a nőké 13mg. A felnőttek többségének napi niacinigényét bőven fedezi például 3 szelet sovány marhasült, 150 g sült csirke vagy 30 dkg sajt.
A niacint – erősen túladagolva, napi 1-2 g-os adagban – néha a magas kolesztrerinszint csökkentésére is felhasználják
 
Pantoténsav
A pantoténsav minden állati és növényi eredetű táplálékban megtalálható. Legjobb forrásai a teljes kiőrlésű kenyerek, kemény héjú gyümölcsök, valamint az aszalt gyümölcsök. A pantoténsav egy olyan koenzim egyik összetevője, amely szükséges ahhoz, hogy a sejtek a táplálékból energiát nyerjenek. Hiánya a lábujjak zsibbadását okozza, de csak rendkívüli alultápláltság esetén.
A pantoténsav annyira gyakori összetevője ételeinknek, hogy a szükségletet nem is határozták meg pontosan – szakértők az egészség megőrzéséhez minimálisan napi 3-7 mg-ot tartanak kívánatosnak. Csak mesterségesen táplált betegeknek adagolják külön is. Túladagolása jelenlegi ismereteink szerint nem okoz problémát.
 
B6 – vitamin (piridoxin)
E név mögött valójában három, egymással helyettesíthető, rokon szerkezetű vegyület: a piridoxin, a piridoxál és a piridoxamin rejlik. A fehérjék lebontásához és a belőlük való energiafelszabadításhoz szükségesek, de fontos szerepet játszanak az ideg- és immunrendszer működésében is.
A B6 - vitamin sok élelemben jelen van, különösen a fehérjedús állati eredetű élelmiszerekben. Fontos forrásai a zöldségek is, elsősorban a burgonya, a barna rizs, kemény héjú gyümölcsök, szója és teljes kiőrlésű kenyerek.
Minél több fehérjét fogyaszt valaki, annál több B6 – vitaminra van szüksége, bár ebben egyedi eltérések mutatkoznak. A férfiaknak valamivel többre van szükségük, mint a nőknek. Mivel a bélben természetes körülmények között jelen lévő baktériumok is termelnek B6 – vitamint, egyes szakértők szerint a szükségesnél többet fogyasztunk belőle.
Az orvosok gyakran írnak fel B6 – vitamint a menstruáció előtti tünetegyüttes – hangulatingadozások, haspuffadás -, továbbá a fogamzásgátló tabletták egyes mellékhatásai ellen. Az ajánlott mennyiséget ilyenkor sem szabad túllépni, mert az erősen túl adagolt (1 g-nál több) B6 –vitamin idegkárosodást okozhat, amit végtaggyengeség vagy –zsibbadás jelez.
A B6  - vitamin hiánya igen ritka. Felnőtteknél hosszú ideig tartó gyógyszeres kezelés hatására léphet fel, és levertséget, zavarodottságot, vérszegénységet okozhat. Tünetei közé tartozik a hámlással járó bőrgyulladás és a sima, vörös nyelv is.
 
Biotin
A biotin (vagy H-vitamin) kis mennyiségben minden állati és növényi táplálékban megtalálható. A zsírsavak képzéséhez és – igen kis mennyiségben – az energiának a táplálékból való felszabadításhoz szükséges.
 
A máj és a vese különösen sok biotint tartalmaz, de a sajtokban, teljes kiőrlésű kenyerekben, joghurtban, tojássárgájában is jelen van ez az anyag. Hiánya nagyon ritka. A biotin hiánya hajhullást, hámlással járó bőrgyulladást, étvágytalanságot, émelygést és izomfájdalmakat okozhat.
 
Folsav
A folsavra és származékaira a sejtosztódás mellett a sejtek örökítő anyagát alkotó DNS, a DNS által kódolt információkat a sejten belül szállító RNS, vmint a fehérjék szintéziséhez is szükség van. A folsav emellett nélkülözhetetlen a vörösvérsejtek oxigénszállító fehérjéjének, a hemoglobinnak a képzéshez és újratermeléshez. A folsav ajánlott napi adagja 0,2 mg. Egyes táplálkozási szakértők a férfiak kétszeresét, napi 0,4 mg folsav fogyasztását javasolják minden olyan nőnek, aki rendszeres nemi éltet él, és esetleg – akár véletlenül- teherbe eshet. A folsav a legtöbb élelmiszerben megtalálható, de különösen jó forrásai a máj, az élesztő, a zöld levélzöldségek, továbbá a kemény héjú gyümölcsök és a hüvelyesek. A szervezet a sok táplálékból a folsavtartalomnak csupán a felét veszi fel.
 
B12 –vitamin
Az állati eredetű élelmiszerekben, vitaminnal dúsított termékekben és vitaminkészítményekben megtalálható B12 – vitaminra a sejtek növekedéséhez és osztódásához, valamint a vörösvérsejtek képzéséhez van szükség, de nélkülözhetetlen a DNS, az RNS, valamint a vörösvérsejtek képzéséhez van szükség, de nélkülözhetetlen a DNS, az RNS, valamint az idegrostokat burkoló és védő mielin képzéséhez is. A vészes vérszegénységet rendszerint az intrinsic faktor termelésnek zavara és az ebből eredő vitaminhiány, ritkábban az elégtelen B12 – vitamin – bevitel okozza. A betegség fő tünete a kóros vörösvérsejtképzés, amely kezelés nélkül halálos lehet. A kezelés vitamin injekcióból áll. A B12 – vitamin – hiány ideg- és elmegyógyászati tüneteket okoz.
Gyakorlatilag minden állati, fehérjét is tartalmazó étrend biztosítja a kellő mennyiségű B12 – vitamint. Nagyon kis bevitel esetén a szervezet arra is képes, hogy az epéből szívjon vissza B12 – vitamint.
A vitaminhiány kezdetben kimerültséget okoz, de a vegánusoknál később vérszegénység is kialakulhat, és idegrendszeri tüneteket léphetnek fel.
 
D – vitamin
A D-vitamint néha napfényvitaminnak is hívják, mert a szervezet a bőrt érő ibolyántúli napsugarak hatására maga is képes előállítani. D – vitaminra a kalcium és foszfor felszívásához van szükség, ezért nélkülözhetetlen a csontok és a fogak egészségéhez.
Bár a D – vitamin zsírban oldódik, a szervezet viszonylag keveset tárol belőle. A hiánybetegség veszélye azoknál a legnagyobb, akik kénytelenek a lakásban tartózkodni, illetve azoknál a nőknél, akik az egész testüket elfedő ruhát hordanak.
Sok D- vitamint tartalmaznak a tengeri halak és tojás is. A D –vitamin a vesében nyeri el aktív formáját. Az itt kialakuló, kalcitiolnak is nevezett vegyület hormonként működve a kalciumnak a bélrendszerből való felszívódását, a vér a kalcium- és foszforszintjét, a csontok kalcium- és foszforfelvételét, illetve leadását, valamint a vese foszforürítését szabályozza.
Mivel D-vitamin a bőrben is képződik ajánlott napi adagját nem határozták meg. A D – vitamin hiánya gyermekeknél angolkórt, felnőtteknél CSONTLÁGYULÁS - t okoz. A D – vitamin túladagolása étvágytalanságot, a zsigerekben kalcium lerakódást, vesekárosodást okozhat.
 
E – vitamin
Ez a megjelölés valóban biológiailag aktív ANTIOXIDÁNS vegyületek egész csoportját takarja, melyek megakadályozzák, hogy az oxidáció hatására a sejthártyák többszörösen telítetlen zsírsavai károsodjanak. Ennek megfelelően azoknak, akik többszörösen telítetlen zsírsavban gazdag étrenden kívánnak élni, nagy mennyiségű E – vitamint kell fogyasztaniuk.
A vitamin jó forrásai a növényi olajok, egyes margarinok, kemény héjú gyümölcsök, olajos magvak és a búzacsíra.
Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy összefüggés lehet a szükségesnél jóval nagyobb mennyiségű E – vitamin bevitele és a SZABAD GYÖKÖK károsító hatásával összefüggő betegségek kisebb előfordulási aránya között. Mivel a kiegyensúlyozott étrend nem tartalmaz ennyi E – vitamint, a védelemhez szükséges mennyiség csak vitamin készítmények szedésével biztosítható. Ugyanakkor egy másik nagy, széles körben végzett vizsgálatnak nem sikerült kimutatnia, hogy a nagy dózisú E – vitamin csökkentené a dohányosok szívbetegség okozta halálozásának kockázatát. Az E – vitamin érelmeszesedés elleni védőhatását a szakemberek egy része elképzelhetőnek tartja, bár a lakosság körében végzett vizsgálatokkal még ezt nem sikerült igazolni.
Az E – vitamin hiánya ritka. A hiánybetegség a vörösvérsejtek gyorsabb tönkremenetele révén vérszegénységet és idegrendszeri károsodást okoz. Az E – vitamin túladagolása nem mérgező, de a K – vitaminhiányt okozhat.
 
K - vitamin
Az e vegyületcsoportba tartozó anyagok növényi eredetűek (fillokinonok), bélben élő, nem kórokozó baktériumok termékei (menakinonok), illetve mesterséges vegyületek (menadionok) lehetnek. Közös jellemzőjük, hogy nélkülözhetetlenek a véralvadáshoz szükséges gliproteinek képzéséhez. A K – vitaminra a csontokban és más szövetekben található egyéb fehérjék termeléséhez is szükség van.
A K – vitamin hiánya csak akkor fordul elő, ha a szervezet nem tudja megfelelően felszívni a zsírokat, vagy ha valaki hosszabb ideig nagyon sok E – vitamint fogyaszt. Szélsőséges esetekben a K – vitamin – hiány véralvadási zavart okozhat. A levélzöldségekben van ( pl.: spenót, káposzta ) K – vitamin.